 Láthatatlan fogyatékosság. Így hívják a hallássérülést, mert nem látszik úgy, mint egy fehér bot, vagy egy kerekesszék. A nagyothallóknak és siketeknek az élet számos területén meg kell küzdeniük a kommunikációért. Nagy szükség van a kommunikációs akadálymentesítésre, és információkra, hogyan is könnyíthetünk a helyzeten: hogy a hallók és a siketek, hallássérültek közötti kapcsolatot könnyebb legyen. Körképünk a mindennapokról és a jeltolmácsok helyzetéről, kommunikációs tanácsokkal és egy igaz történettel. |
A jelek beszéde - és tolmácsuk Tény, hogy hazánkban kevés a jeltolmács. Nem azért mert nincsenek képzett jeltolmácsok, hanem azért mert nincs anyagi fedezet a munkájukra. A tolmácsok fizetése nagyon kevés. 90 körül visznek haza, és ezért állandó ügyelet van, hétvége, a telefont nem lehet kikapcsolni, a baj van, futni kell. 1999 óta törvény írja elő, hogy az egyetemeken jeltolmácsokat kell alkalmazni, azonban az országban a jeltolmácsok száma összesen alig haladja meg a negyvenet, a törvény betartását pedig a minisztérium nem tudja ellenőrizni.
Képzett jeltolmács még volna, csak nem dolgoznak a szakmában, mert nincs pénz megfizetni a munkájukat. Informátorunk utoljára 42 dolgozó tolmácsról tudott, de mivel nincs pénz, ezért nem is tudják alkalmazni őket, és nagyon sok embert elküldtek.
A jelnyelvi képzésnél a tanulók sokszor úgy gondolják, hogy az alapfok elvégzésével már nagyon sokat tudnak. Tudnak is, hiszen 1000 szó nem kevés. Mindent el is tud mondani vele. Visszafelé van a gond, amikor a siket beszél hozzá, és nem ismeri azokat a jeleket, amiket a siket alkalmaznak.
Hallókészülékek - válaszaték van...
A hallókészülékekből hatalmas választék van. Minden embernek személyre szabottan kell beállítani a készüléket, mint például a szemüvegek dioptriáját (ami jó a szomszédasszonynak, az nem jó az adott embernek), viszont korántsem olyan egyszerű. Hosszú folyamat egy készülék finomhangolása, mert jól kell működnie akkor is, ha egy csendes szobában tv-t néz valaki, de akkor is, ha kint van az utcán a forgalomba.
Egy készüléknek 5-7 év a kihordási ideje típustól függően. Elemet 2-3 hetente kell benne cserélni, hogy működjön. Tavaly a legolcsóbb, és talán a legócskább készülék darabja 26.000,- Ft volt támogatással. Ám 2006. decemberében változott az OEP támogatás. Most 75.000,- Ft/db-ja, azaz két fülre már százötvenezret kell kifizetni, ráadásul ezzel a készülékkel nem lehet telefonálni. (a témához kapcsolódó cikkünket itt olvashatja). |
AZ ÉLET TERÜLETEI - AKADÁLYOK ÉS MENTESSÉGEK
Televízió - feliratozással
2005 augusztusától az egyik kereskedelmi csatorna a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) együttműködésével a sugárzott műsorokból összeállította a várhatóan legnagyobb érdeklődésre számot tartó műsorokat, amik olvashatók lettek Teletexten is.
Mindez nagyon szépen hangzik, ám a gyakorlat kicsit mást mutat. A kereskedelmi csatornák valójában adnak feliratos filmeket, de az a tapasztalat, hogy most ott is elindult egy verseny, melyiket nézze a hallássérült, és egyidőben mennek a feliratos filmek. Ezáltal pontosan fele annyi műsort tud megnézni a hallássérült. A híradások is sajnos csak időszakonként kerülnek feliratozásra, lényegében rendszertelenül.
A feliratozás szövegezése sem lehet ugyanaz szóról szóra, mint ami elhangzik. Egyszerű, rövid mondatok az igazán megfelelőek, illetve ha jelzi a szöveg a hang effekteket is. pl. a háttérben hallható gitár szólót, vagy egy ajtócsapódás. A feliratozások pályázati pénzből készülnek és jelentős részüket a SINOSZ készíti el.
Iskolai körkép - az oktatás akadályai
Magyarországon a siketeknek hét általános iskolájuk van. többnyire egy-egy tízfős végzős osztályból kerülnek ki azok, akik továbbtanulnak középiskolában.
Külön siketeknek fenntartott középiskola nincs. Az érettségit 40-50 diák abszolválja, a felsőoktatásig évente kevesebb mint tízen jutnak el. A hallássérültek fele integrált általános iskolában kezdi tanulmányait - azaz nem megy speciális osztályba -, és többnyire eljut középiskolába is.
Egy hallássérült diák esetében, amikor a tanár hátat fordít, már meg is szűnt az információáramlás, hiszen nem látja oktatója száját, nem tudja követni az előadást. Joggal merülhet fel a kérdés: erre nem figyelnek?
Középfokú képzéstől kezdődően ingyenesen kérhet jelnyelvi, vagy orális tolmácsot a hallássérült, hogy könnyebben tudja követni az anyagot. Tehát itt sem az előadó feladata megoldani a kommunikációs problémát. A másik megoldás kicsit közvetettebb: diktafonra felveszi az anyagot, és e
gy halló családtag vagy ismerős segítségével leírják neki. A 29/2002. (V. 17.) OM-rendelet a fogyatékos felsőoktatási hallgatókra vonatkozik, (ahová egy hallássérült nagy nehézségek árán juthat csak el). A rendelet értelmében szóbeli vizsga helyett a hallgató tehet írásbeli vizsgát, lehetőség van idegennyelv-vizsga alóli felmentésre, jelnyelvi tolmácsot lehet igénybe venni, hosszabb felkészülési időt biztosít, stb.
Az órákra igényelheti a hallássérült diák felsőoktatásban a tolmács jelenlétét, amit sokszor maga az érintett sem tud. Ám még nem írja elő rendelet a jelnyelvi tolmácsok használatát a felsőoktatásban. Továbbá nem született arról sem rendelet, ami a siketek anyanyelvének, a magyar jelnyelvnek a használatát szabályozná. A meglévő szabályozás pedig elaprózott.
Tehát nincs olyan oktatási háttér, ami minden súlyosan hallássérült fiatal képzését lehetővé tenné. Ebből következik, hogy eleve rokkantnyugdíjasként kezdheti a felnőtt életet. Képzettség hiányában arra vannak kényszerítve, hogy évtizedeken át segélyekből próbáljon megélni ahelyett, hogy adófizető polgára legyen a társadalomnak. De már szerencsésnek mondható, ha legalább alacsony szakértelmet kívánó, gyengén fizetett kétkezi munkát kap. (Amerikában ugyanez volt a helyzet, a hatvanas évekig.)
Nagyon kevés hallássérültnek van felsőfokú képzettsége. Ahol ez megvalósul, ott tudni kell, hogy tolmács segítségével vagy anélkül, iszonyatosan sokat dolgozott a családi háttér azért, hogy megfelelően tudják fejleszteni sérült gyereküket.
Pozitívum, hogy egyre több helyen vannak úgynevezett Esély órák. Ennek keretében a különböző fogyatékkal élő emberek mondják el tapasztalataikat, és válaszolnak a kérdésekre.
A bürokrácia útvesztőjében
Mit jelent a kommunikációs akadálymentesítés? Azt kellene jelentenie, hogy minden hivatal, intézmény megfelelően van feliratozva, be van vezetve az indukciós hurok.
Ha például az illetőnek orvoshoz kell menni, már a kartonozónál akadályt jelenthet, hogy nem figyel rájuk a hölgy, csak kérdez.
Vásárlás vagy vonatjegy vétele esetén, ahol az ügyintéző vagy eladó úgy válaszol, hogy nem néz rá a kérdezőre, nem látható a szája. Ekkor nyújtja a papírt, amire rá van írva: „siket vagyok”. Erre az a következő reakció hogy csodálkoznak vagy emelt hangon kérdezgetnek. (Valami oknál fogva a legtöbb ember úgy gondolja, ha hangosan beszél, akkor hallani fognak a siketek.)
Amikor pedig visszakérdez a siket, - mert bizony kérdez, még akkor is, ha a rossz artikulációt nehezen, vagy egyáltalán nem érti akinek nincs erre kihegyezve a füle - általában már ingerült hangnemű választ kap.
Kultúr élvezetek - Van rá lehetőség?
Vannak városok, ahol nagyon komoly rákészüléssel jeltolmácsok tolmácsolják a színházi előadásokat. Nagyothallóknak segítséget jelent, ha indukciós hurok van beépítve a székekbe, ami felerősíti a hangot. De mindkét példa nagyon ritka.
Nem olvasnak könyveket a siketek. Miért? Vagy miért kérnek egy-egy újságcikk értelmezéséhez tolmács segítséget? Ennek az az oka, hogy más a beszélt nyelv és a jelnyelv nyelvtana. Mást jelent számukra a leírt szöveg, mint nekünk, mert más sorrendben vannak a szavak. A jelnyelvben nincsenek ragok, ezért írásban sem használják.
|
Amit tehetünk A helyzetből adódóan (akár a fentiekből is láttuk, akár a legegyszerűbb vásárlás vagy a mindenki más számára elemi dolognak számító tájékozódás, oktatás, olvasás, megélhetési lehetőség) nagyon sok tüskét kapnak az életük során a sérült emberek, ezért gyakran bizalmatlanok.
És ez talán a hallássérültekre a leginkább jellemző, hiszen nagy az információs hátrányuk, nem tudnak minden témában otthon lenni.
Ezért inkább visszahúzódnak, bezárkóznak, és csak a saját közösségükkel akarják tartani a kapcsolatot.
"Bekopogtattam az iskolákba" - MÓNIKA TÖRTÉNETE Amikor munkába lépésének első napján megismertem a férjemet észrevettem, hogy folyamatosan mosolyog. Mindkét fülén hallókészüléket viselt. Nyíltan megkérdeztem tőle, hogy miért viselkedik így, talán zavarban van? Azt válaszolta, azért van mert ritka, hogy valaki első pillanattól kezdve tudja, hogyan viselkedjen, ha hallássérülttel beszél Furcsának találtam, hogy ő azon csodálkozik, ami nekem természetes volt. "Egyszerre voltam dühös, csalódott, tanácstalan" Persze ez ma még az emberek többségének nem az. Sokszor nem is tudják, hogy valamilyen fogyatékkal élő ember lakik a környezetükben. A speciális intézményekben felnövő gyerekek elszigetelődnek, és amikor kilépnek az ÉLETBE gyakran járatlanok a hivatalos ügyek intézésében, munkakeresésben. Férjem oldalán számos negatív élményt éltem át, hivatalokban, üzletekben, bankokban. Elgondolkodtam azon, hogy aki mellett nincs egy „egészséges” társ mennyi kínos, megalázó szituációba kerül. Egyszerre voltam dühös, csalódott, és tanácstalan. De csak rövid ideig! Összeáll a tájékozatató
Az internetről informálódtam, hogyan kell kommunikálni különböző fogyatékkal élő emberekkel. Felkerestem olyan családokat, akik érintettek e témában, mert van vak, autista, Dow-szindrómás hozzátartozójuk. Meséltek küzdelmes mindennapjaikról, a kudarcaikról és sikerekről.
Ezekből, az információkból és a jegyzeteimből összeállítottam egy tájékoztatót. Bekopogtattam vele iskolákba, elmentem vallási gyülekezetekbe és beszéltem arról, hogy „ők” is köztünk élnek és velük teljes a világ. Szomorú tapasztalat, hogy a pénzintézetek és a tréningcégek teljesen elzárkóztak. Sem meghallgatni, sem elolvasni nem voltak hajlandók a kidolgozott tájékoztatóm. Az iskolákban gyakori kérdés volt, hogy kinek a megbízásából jöttem, milyen szervezet tagja vagyok? Sok helyen úgy néztek rám, mintha nem lennék normális amikor elmondtam, hogy csak úgy, önszántamból házalok. Szerencsére, azért voltak „vevők” is. Játékosan könnyebb
A kezdeti nehézségeket elfeledtette a gyerekek érdeklődése, szívesen és fegyelmezetten csinálták végig a különböző játékos gyakorlatokat. Megpróbáltam olyan játékokat kitalálni, ahol megtapasztalhatták milyen lehet vaknak, siketnek, némának vagy kerekes székesnek lenni. Az előadások végén komoly, olykor megrendítő kérdéseket tettek fel, a fogyatékos gyerekek mindennapjairól és mi lesz velük, ha felnőtté válnak. „Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket, de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék. Szívesen feledkezünk meg azokról, akik nem egészségesek, szépek vagy elég ügyesek. Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük van a segítségünkre, próbáljuk meg nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán. Hisz senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk mások segítségére szorulni.“ |
ELÉRHETŐSÉGEK Kapcsolattartó: - Tóvizi Elvira
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
- Szőke Mónika (történet)
elérhetősége a szerkesztőségben.
|
|
témák 
