Cikkkereső  témák Témák |
| Önkéntes örömök - avagy, mi motiválja a magyarországi önkénteseket? |
|
|
|
| Írta: Vígh Viktória-Tóbiás Gábor | ||||
| 2010. január 24. | ||||
 Mi motivál egy önkéntest? Hogyan lehet hatékonyan önkénteseket toborozni és hosszútávon megtartani? 2011. az önkéntesség európai éve lesz, de itthon már márciusban nyilvánosságra kerülnek az eddigi legnagyobb, 2500 kérdőívre épülő kutatás eredményei. A körülményekről, a várható eredményekről, valamint a gyakorlati felhasználás lehetőségeiről Bartal Anna Mária kutatásvezetővel beszélgettünk.
2009 októbere és december közepe között zajlott le 2500 önkéntes megkérdezésével a „Magyar Önkéntesek Motivációinak Vizsgálata“ című kutatás - olvashatjuk a volunteermotivation.hu weboldalon. Az utóbbi évek egyik legnagyobb önkéntes-felmérésének eredményei 2010. márciusában válnak publikussá. A közpénzből, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) Társadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztályaáltal, finanszírozott vizsgálat egyébként bruttó 2 millió 800 ezer forintba kerül - tudtuk meg Bartal Anna Máriától, a kutatás vezetőjétől, aki egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézetének egyetemi docense. A téma kutatásának egyik fontos aktualitását az adja, hogy 2011. az Önkéntesség Európai Éve lesz az Unióban. A másikat pedig az, hogy Magyarországon az utóbbi években számottevően csökkent az önkéntesek száma. Ennek több oka is van, a népességfogyástól kezdve a gazdasági helyzet romlásán át, egészen a szervezetek megszűnéséig. „Ha romlik a gazdasági helyzet, akkor érthető, hogy az önkéntesek inkább fizetős munka után néznek” - de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szervezeti menedzsment legalább ugyanennyire tehet róla. Éppen ezért, a felmérés egyik legfontosabb célja, hogy az eredmények alapján gyakorlati tanácsokkal, sőt tréningekkel segítse az egyes szervezeteket abban, miként toborozhatják és motiválhatják ennek alapján pedig miként tarthatják meg hosszú távon önkénteseiket. Önkéntesség és önkéntes-motivációk: a hazai helyzet Az elmúlt húsz évben két jelentősebb önkéntes-felmérés volt (1993-ban és 2004-ben). míg a legfrissebb adatok a magyar népesség körében végzett önkéntes tevékenységekről a 2008.évi Európai Érték Vizsgálat felvételéből származnak. Az 1500 fős reprezentatív mintában a megkérdezettek 10,8%-a vallotta, hogy végez önkéntes munkát, ez a teljes népességre vetítve 901.545 főt (közülük 472.624 férfit és 428.921 nőt) jelent. A vizsgálat azonban a nem nyilvántartott szervezetek önkénteseivel (így például szülői munkaközösségekkel) is számolt, ezért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) eredményei ettől jelentősen eltérnek: 2007-ben a 62.407 civil-nonprofit szervezet 63%-a foglalkoztatott önkéntest, akiknek körülbelül egyharmada végzett rendszeresen önkéntes munkát, míg a többiek csak alkalmanként.Ha az európai viszonylatokat nézzük, akkor ott nagyjából a lakosság 15-18%-a vállal önkéntességet (bár a legtöbb országban nincsenek hivatalos adatok az önkéntesek számáról), így a magyar önkéntességi arány a középmezőnyt jelenti. A kutatókat régóta izgatja az a kérdés, hogy mi motiválja azokat, akik önkéntes munkára áldoznak szabadidejükből. A kérdésnek azonban nem csak elméleti, hanem az önkéntes menedzsment szempontjából gyakorlati fontossága is van. A hazai nonprofit szakirodalomban Czike Klára az önkéntesség három motivációs-típusát azonosította: a hagyományos, az új és a vegyes típusút. A 2004-es vizsgálat szerint a hagyományos típusú önkéntességet leginkább olyan motivációk jellemezték mint: a jó érzés segíteni (89%), továbbá a családi indíttatás (60%), a közösséghez kapcsolódás (54%), illetve az ismerősök példája (39%), valamint a hála érzése (34%). Ezzel szemben az új típusú önkéntesség főként az egy konkrét cél elérése (54%), a szabadidő hasznos eltöltése (52%), a tapasztalatszerzés (46%) motivációs kategóriáival voltak leírhatók (Czike – Kuti 2006:45). „Ezek a kutatások fontos alapvetések voltak a hazai önkéntes-motivációk kutatásában, de nem adtak a szervezetek, a gyakorlati szakemberek kezébe olyan eszközöket amik a munkájukat segítették volna. Ráadásul a nemzetközi szakirodalom azt mutatja, hogy az önkéntesek motivációi nagyon sokrétűek és nem lehet csak két-három elméleti kategóriával leírni“- jegyezte meg Bartal Anna Mária a „Magyar Önkéntesek Motivációinak Vizsgálata“ országos felmérés vezetője.
Kutatás a gyakorlatért A mostanra már lezárult önkéntesmotivációs vizsgálat ötlete a „gyakorlat és az elmélet“ összekapcsolásából született. „A Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány vezetősége részéről két évvel ezelőtt az a kérdés fogalmazódott meg, hogy miként tarthatnák meg hosszú távon önkénteseiket. A PPKE Szociológia Intézet nonprofit szakirányos hallgatóival - önkéntes munka szeminárium keretében - közel 500 önkéntes belépési nyilatkozatát dolgoztuk fel. Az eredmények azt mutatták, hogy azok az önkéntesek voltak a legmotiváltabbak, akik kiforrott döntéssel jelentkeztek önkéntesnek, illetve többségüket az értékek, az önbecsülés és az önismeret motiválta a kórházi önkéntes munkára való jelentkezésben.“ Ezen eredmények alapján úgy vélték, hogy hasznos lenne a magyar önkénteset foglalkoztató szervezetek számára is - a 2004-ben, Ausztráliában kidolgozott önkéntes motivációs kérdőív módszertani adaptálása (ezt a Magyary Zoltán Felsőoktatási Közalapítvány támogatta), valamint - egy nagy, reprezentatív motivációs felmérés elvégzése a hazai önkéntesek körében. A kutatás megkezdésekor 250 szervezetet kerestek meg, ebből körülbelül 170 szervezet 2500 önkéntese vett részt a vizsgálatban. Az anonim kérdőív három fő részből állt: az önkéntesek társadalomstatisztikai, önkéntességének jellemzőire (pl. milyen típusú szervezetnél, mennyi ideje, milyen munkát végez) illetve az önkéntes-motivációkra vonatkozó kérdésekből. A korábbi önkéntes motivációs kutatásokkal szemben ebben a vizsgálatban 13 önkéntes motivációt vizsgáltak, amelynek eredményei alapján árnyaltabb és differenciáltabb megközelítését adhatják a hazai önkéntesek motivációinak. A kutatás legfontosabb célja, hogy – a nagymintás sztenderdizálás alapján – kidolgozzanak egy olyan, a magyar önkéntesek motivációt mérő kérdőívet, amelyet a szervezetek a mindennapi gyakorlatukban is használni tudnak. "Nem a bölcsek kövét találtuk fel, hanem egy módszert. Az egész hasonlít egy személyiségmérő kérdőívhez, ami nem fejti meg ugyan a személyiséget, de a jó pszichológust segíti a terápiában, míg rossz kezekbe kerülve csak egy papír marad". Bartal éppen ezért tartja fontosak a tréningeket, ahol az önkéntes koordinátorok elsajátíthatják ennek a kérdőívnek a használatát és értelmezését, és mint segédeszközt használhatják az önkéntesekkel való munkájukban. „Vegyünk két példát: adott szervezet amelynek főként idős önkéntesei vannak, ezért szükségük lenne a fiatalításra - mégsem tudják, hogyan szólítsák vagy tartsák meg őket. A másik: az előzetes felmérések alapján az egyik szervezetnél a válaszadók sokkal magasabbra értékelték az önkéntes munka elismerésének fontosságát, mint amennyire azt a szervezet vezetői sejtették. Ezek olyan jelzések, amelyek véleményünk szerint az önkéntes-menedzsmenti munkában használhatók.“ Kérdések és kérdőjelek – első kutatási tapasztalatok A kutatás első tapasztalatai között az önkéntesség körüli értelmezési- és fogalomzavart említi Bartal Anna Mária. Gyakran az évek óta önkénteseket „foglalkoztató“ vezetők sincsenek igazában tisztában azzal, hogy tulajdonképpen kik és mennyiben tekinthetők önkéntesnek. „Ennek az értelmezési-, fogalomzavarnak több rétegével találkoztunk a kutatás során. A problémák egyik típusa a „foglalkoztatás“ versus „önkéntes segítők segítségét igénybe venni“ szóhasználatban tükröződik. A szakmai szóhasználatban inkább az előbbi terjedt el, míg a szervezetek jelentős többsége az utóbbit tartja magára nézve érvényesnek. A másik probléma, a rendszeres és alkalmi önkéntesek kérdése. Gyakran találkoztunk a szervezetek részéről azzal a szabadkozással: „nekünk »csak« alkalmi önkénteseink vannak“ (pl. nyári táboroztatásnál). Végül pedig a harmadik gyakori válasz volt a megkeresett szervezetek részéről: „mi nem vagyunk bejelentett önkéntes foglalkoztató szervezet“. Ennek a zavarnak az oka az, hogy az önkéntes törvény értelmében az önkénteseket foglalkoztató szervezetek bejelentkezhetnek az SZMM-be egy listára és ennek alapján a szervezetek költséget írhatnak le úgy, hogy közben önkénteseiket is honorálni tudják (utalványokkal, útiköltséggel) legálisan. Vannak szervezetek amelyek számára ez fontos, és éltek ezzel a lehetőséggel, míg mások nem, de ennek alapján nem lehet különbséget tenni a szervezetek között. Szerintem hasznos lenne, ha egyre több szervezet élne ezzel a lehetőséggel - mind saját maguk, mind önkénteseik érdekében. Bár az az érzésem, hogy félnek az adminisztrációs problémáktól. Mindez azonban azt mutatja, hogy e téren szélesebb és több tájékoztatásra lenne szükség az önkénteseket foglalkoztató szervezetek körében.“ A másik fontos tapasztalat, hogy nagyon nehezen tudták megszólítani a községi, illetve a sport-szabadidős szervezetek önkénteseit a kutatásban való részvételre. Sok szababidős szervezettől kaptak olyan választ „mi nem olyan önkéntesek vagyunk“- és valóban, ezek az önkéntesek csak papíron és a statisztikákban léteztek. „Úgy tűnik a szektor más jellemzők terén is leírható dualitása az önkéntesség terén is érvényesül. Vannak szervezetek - és itt nem a méret a fontos - amelyek aktív és élő önkéntes-hálózatokkal rendelkeznek, míg mások esetében ez csak formális. Pedig a kutatási mintába csak olyan szervezetek kerültek be, amelyek 100-50 önkéntest jelentettek az évente kitöltendő statisztikai nyilatkozatban. Ez egyrészt felveti az önkéntes-statisztikai nyilvántartás újragondolását és egy önkéntes szervezeti kamara kérdését. Ezekről a kérdésekről mindenképpen jó lenne szakmai vitákat kezdeményezni, és ennek igyekszünk majd teret adni a kutatás honlapján is!“- emelte ki a kutatás vezetője. Végezetül, "az elmúlt tíz évet tekintve, egyre nagyobb a nonprofit szervezetek részéről az ellenállás a kutatásokkal szemben, egyre rosszabbak a visszaérkezések - osztotta meg véleményét Bartal Anna Mária -, rengeteg kutatás zajlik és zajlott a szektorban, és úgy tűnik, egyelőre nem sikerült kialakítani a kutatás és a gyakorlat közti kapcsolatot”. Amíg tehát a szervezetek nem látják, hogy gyakorlati hasznuk származhat a részvételből, úgy érzik, feleslegesen dolgoznak egy-egy kérdőívvel és egyszerűen kihasználják őket. Ennek áthidalására a kutatók adatlapot küldtek a szervezeteknek, melyben arra is garanciát adtak, hogy a megkapják az adatokat, azaz lesz visszacsatolás, hiszen a szervezetek is kézzel fogható eredményeket várnak: ötletek, tanácsok formájában. Ilyen például a Vakok Intézete, ahol főként külsős önkéntesek segítik a támogatásra szorulókat, hogy aztán egy-egy tevékenység típusra szakosodjanak: felolvassanak vagy a közlekedésben segítsenek.
|
||||
| < Előző | Következő > |
|---|