Hatásos, biztató köszöntőket és előadásokat hallhattunk a plenáris ülés elején mind Mandúr Lászlótól, az országgyűlés alelnökétől, mind Korózs Lajostól, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárától és Balázs Péter külügyminisztertől, ám ez ténylegesen nem nyújtott segítséget az említett szervezetek további működéséhez. Pedig a konferencia második része lehetőséget adott dialógus formájában is a kooperatív kommunikációra a civil szervezetek és a külön erre az alkalomra felkért szakértők között. Minden szekció szakértői gárdájában szerepelt az EU2011 Civil Munkabizottság egy tagja, a külügyminisztérium egy munkatársa, illetve a témákhoz szorosan kapcsolódó szervezetek egy-egy megbecsült tagja. A civilek tehát joggal gondolták - mivel közelebb kerültek a tűzhöz - több kapaszkodót találnak az Unió intézményrendszerében és hatásosabban képviselhetik a jövőben érdekeiket.
Reményüket csak erősítette, hogy a 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződés egyik legfőbb célja az Európai Unió demokratikus alapjainak megerősítése, s ennek következményeképp lehetőség nyílik egy úgynevezett európai polgári kezdeményezés bevezetésére, így az Európai Bizottság hatáskörén belül az állampolgároknak alkalma lesz javaslatokat előterjeszteni.
Panaszfal-effektus és pozitív hozomány
Joggal feltételezték a civil szervezetek tehát, hogy a Lisszaboni Szerződés megoldás lehet problémáikra, és hogy a konferencián való részvétel végre lehetőséget ad arra, hogy aktív közreműködésükkel felhívják magukra a figyelmet. Azonban a kommunikáció elég döcögősen haladt a szervezetek és a szakértők között. A civilek nehézségeikről, problémáikról számoltak be, a szakértők bár reagáltak egy-egy mondatban, mégis azt az érzést keltette, mintha mindenki a saját igazát bizonygatná. Így pedig a képviseleti demokrácia falai megdönthetetlennek bizonyulnak. Pedig Barabás Miklós, az Európai Állampolgárok Egyesületének (Brüsszel) vezetőség, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a magyar Gazdasági és Szociális Tanács tagja, munkatársaival azt tűzte ki fő céljának, hogy csökkenjen az európai intézmények, és az állampolgárai közötti nagy távolság. Hajlandóságukról a civil szervezetek is bizonyságot tettek, ám számukra sem teljesen világos- még a konferencia után sem-, hogy a civil képviselet, hogyan jelenhetne meg az Európai Unió működésében.
Ezen a napon szekcióülésenként más-más volt napirenden, volt, ahol a megjelentek eredményes javaslattal zárták a rendezvényt. Az országos civil konferencia aktív állampolgársággal foglalkozó ülésén a résztvevők elhatározták, hogy közös civil állásfoglalást kezdeményeznek az ügyben (a csatlakozó civil szervezetek listáját angol nyelven juttatják el majd az Európai Bizottsághoz). Remélhetjük, hogy a Közös magyar civil hozzájárulás az európai polgári kezdeményezésről folytatott társadalmi vitát az eredményes összefogás jelképeként könyvelhetjük el a jövőben, és ösztönző erővel hat majd a szervezetek további érdekérvényesítésében. Hiszen meg kell állapodni a feltételekben, gondolván arra, hogy hány tagállam beleegyezése, illetve tagállamonként hány polgár beleegyezése szükséges, hogy egy témát napirendre tűzzenek (figyelembe véve a választókorú lakosság számát, mintegy 8000 ember támogatását jelentené Magyarország esetében). Ezen kívül a javaslat formáját is meghatározták, fontos, hogy rövid legyen és érthető, de tartalmazza a javaslat tárgyát és céljait, így a könnyebb elbírálást segítve jutna el az Európai Bizottsághoz. A vizsgálat időtartamát maximum fél évben határoznák meg, így egy kezdeményezés a benyújtástól az aláírások gyűjtésének végéig számított maximális futamideje két év lenne. Mindezen felül a civil szervezetek egytől egyig egyetértenek azzal, hogy bizonyos számú támogató nyilatkozat begyűjtése esetén az Európai Bizottság anyagilag is támogassa a polgári kezdeményezéseket.
Civil szervezetek és a gittegylet
Az első lépést megtették, hogy a két fél távolsága csökkenjen, az EU2011 Civil Munkabizottság állásfoglalásához való hozzájárulása a szervezeteknek az összefogásról és az együttműködésről tanúskodik. Azonban hiányosságként továbbra is fennáll, hogy nincs megfelelő kommunikációs platform, a szervezetek és az unió között, emellett biztosítani kellene a civilek számára egy olyan intézményi struktúrát, melyben hatékonyabban tudnák képviselni szervezetük érdekeit, s elősegítené a kétirányú kommunikáció zökkenőmentes áramlását. Gyógyír lehetne a problémára, hogy kifejezetten erre a célra civileket delegálnának az unióba, máris leegyszerűsödne a képlet, és az információáramlás felgyorsulna, így az együttműködés is hatékonyabbá válhat. Ehhez azonban az EU-nak kell a struktúráján változtatnia, s azt felismerni, hogy a civil szervezetek csupán egy részvételi demokráciában képesek érdemi, aktív és eredményes munkát végezni. Azt még azonban hozzátenném, hogy korgó gyomorral sem lehet kimagasló eredményeket elérni, a beígért szendvicsebédnél többen csak a mások tányérján tornyosuló szeletek után sóvárogtak, aki nem volt élelmes, az jobbára saját kontójára a büfében lelt némi táplálékra.
|