Hírek Közélet|
Cikkkereső Hírek Közélet |
| Nem csak gazdasági kényszer és társadalmi felelősség: lehetőség |
| Írta: Sipos Lilla | |||
| 2010. március 09. | |||
 (2010.03.09.) A januártól több mint ötszörösére nőtt rehabilitációs hozzájárulásra a cégeknek negyedévenként előleget kell fizetniük, így március végéig van idejük eldönteni: elkezdik törleszteni a hozzájárulást, avagy felveszik a kapcsolatot olyan szervezetekkel, melyek segítségükre lehetnek. A MEOSZ rehabilitációs megbízottjával és a Salva Vita Alapítvány munkáltatói programjának vezetőjével beszélgettünk. Foglalkoztatottak számától függően, más és más arányban kell alkalmazniuk megváltozott munkaképességű embereket a megfelelő számú alkalmazottal rendelkező cégeknek. Természetesen azok, akik túlságosan megerőltetőnek, avagy körülményesnek találják a fogyatékossággal élő emberekkel való kapcsolatteremtést, akár pénzösszeggel is kiválthatják azt. Míg 2009-ben, 177.600 Forint/fő kifizetéssel ez „könnyedén” megoldható volt, addig 2010. január. 1-től ennek az ötszöröséért, 964.500 Forint/főért válthatják ki ezen kötelezettségüket azok a vállalatok, melyek 20 főnél több alkalmazottal rendelkeznek, ám a dolgozók 5%-át nem megváltozott munkaképességű személyek teszik ki. Bár korántsem minden vállalatot érint a probléma, azonban a mutatók szerint még mindig a büntetést befizetők vannak többségben. Öregedő társadalom - a közszféra felelőssége „Az anyagi, jogi jellegű kényszerítő eszközök fontosak, de nem helyettesítik, csak előmozdítják a szemléletbeli változást”- állítja Bernáthné Székely Julianna, a MEOSZ rehabilitációs megbízottja. Véleménye szerint, a kényszerítő foglalkoztatás eszköze mellett a pozitív ösztönzés, és aktív munkaerő-piaci szolgáltatások eszközeit alkalmazni kellene. Állásfeltárás, a munkaadók motiválása, feltételezések felszámolása a megismerés módszerével, mentorok és a hátránykompenzálásban segítő személyek (jeltolmács, felolvasó) alkalmazása szükséges az állam részéről, de nem elhanyagolható a foglalkoztatási szükségleteknek megfelelő segédeszközök alanyi jogon való biztosítása sem. A felsoroltak még hiánycikkek hazánkban, mivel „a mindenkori döntéshozók még nem foglalkoznak azzal, hogy minta mukaadóként szerepeljen a közszféra a fogyatékos emberek foglalkoztatásában, mint ahogy a roma diplomás emberek esetében már megtették, vagyis növelték a képzésüket és foglalkoztatásukat a közszférában”- tudtuk meg B. Székely Juliannától, aki úgy véli „a megváltozott munkaképességű emberek könnyen kerülhetnek a gazdaságilag inaktívak csoportjába", mivel, ha az általános munkakultúra nem kellően elfogadó, ha nincsenek elég jól kiépítve a munkahelyi rehabilitáció útjai vagy otthonmaradásra kényszeríti őket a társadalom idegenkedése, akkor máris megnövekszik az inaktívak aránya a lakosságon belül. Ezen kívül társadalmunk is öregszik az Európai Unió más tagországaihoz hasonlóan, így kiemelt jelentőségű, hogy a foglalkoztatottak munkaerő-piaci esélyei javuljanak. "Ha a megváltozott munkaképességű embereket sikerülne visszajuttatni a munka világába - folytatta Bernáthné -, akkor nem csak egy-egy embernek és az őt körülvevő családtagoknak nyújtanánk segítséget, hanem a teljes európai uniós gazdaságra nézve is pozitív hatást érnénk el.” Segítik a beilleszkedést - a Salva Vita Alapítvány tapasztalatai A rehabilitációs hozzájárulás meghozatalára vonatkozó új törvény (vagyis a pénzösszeg megemelése) a fent felsorolt fejlődések előmozdítására törekszik. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az a személy, aki tanulásban akadályozott, és semmilyen mértékben nincs leszázalékolva, az nem számít megváltozott munkaképességű embernek, így foglalkoztatásukkal a cégek nem válthatják ki kötelezettségeiket. Az eddigi változásokról Csány Zsuzsanna, a Salva Vita Alapítvány munkáltatói programvezetője elmondta, hogy alapjában véve eddig túlnyomórészt pozitív hatást érzékeltek a munkáltatók részéről. „Speciális, személyre szabott segítséget nyújtunk a nyílt munkaerőpiacon elhelyezendő értelmi sérült , autista és látássérült emberek számára, s az őket foglalkoztató vállalatoknak egyaránt”- tájékoztat Csányi Zsuzsanna. ”Kapacitásunk nem teszi lehetővé, hogy tömegesen helyezzünk el fogyatékos embereket. Arra törekszünk, hogy az általunk támogatott hátrányos helyzetű embereknek minőségi, hosszú távú segítséget biztosítsunk,”. A megváltozott munkaképességű embereket a megfelelő náluk jelentkező vállalatnál helyezik el (értelmi sérültek esetében leggyakrabban egyszerű betanított, vagy irodai munkakörben) és mentorok segítik őket a munkafolyamatok elsajátításában és az új környezetbe való beilleszkedésben. Nem mindegy, hogy a vállalatok maguk kell törődjenek az új alkalmazott beilleszkedésével, avagy ebben segítenek nekik, s ebből kifolyólag, ők szinte csak a munkakörülményeket kell, hogy biztosítsák. „Az eddigi vállalatok, akik igénybe vették valamely szolgáltatásunkat, többnyire meg voltak elégedve. Az év eleji törvény megváltozásával egyre többen keresnek meg minket, elsősorban a korábbi pozitív tapasztalatok alapján, így mi is meg vagyunk elégedve”- értékel Csányi. Ugyanolyan profitot termelnek, mint bárki más B. Székely Julianna hasonló tapasztalatokról számol be nekünk. „A vállalatok gyakran kényszerből keresnek meg minket, előfordult például, hogy nem is gondolta komolyan a HR-es az álláshirdetést, átgondolatlan, határidő és elérhetőség megadása nélküli hirdetést küldött nekünk, s amikor rákérdeztem, a válasz az volt, hogy csak próbálkozás, mivel úgysem fog jelentkezni senki. Itt érzékelhető az előítélet, pedig lehet ez lehetőség mindenki számára. Honlapunkon a rehabilitációs hozzájárulásról tényekkel, számokkal alátámasztott tájékoztatót találnak hamarosan a munkaadók megtakarításáról, ha megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak. A közvetlen anyagi megtakarításon kívül, a megváltozott munkaképességű ember ugyanolyan profitot termelhet, mint bárki más, ha megfelelő munkafeladatot és megfelelő munkakörülményeket biztosít számára a munkáltató.” Egyes vállalatok állítása szerint nehéz alkalmas megváltozott képességű munkaerőt találni a meghirdetett munkakörökre. Ezért választják inkább a megfelelő pénzösszeg kivonását az évi költségvetésükből. „Sok még a teendő”- állítja B. Székely Julianna. A fizikai akadálymentesítés mellett szükség van arra is, hogy a fogyatékos emberek akadályok nélkül jussanak hozzá az információkhoz, a szellemi javakhoz. A társadalom közönyét és idegenkedését is le kell azonban győzni, mellyel a fogyatékos emberek felé viseltetnek. „Közös célunk, hogy elősegítsük a társadalmi integrációt, érvényesítsük az emberi méltóság és egyenlő bánásmód elvét”- hangsúlyozza B. Székely Julianna, aki még hozzáteszi „nem tudunk egymás nélkül, közös összefogás nélkül boldogulni sem Európában, sem a hazai mindennapokban.”
|
|||